A kreativitás nemcsak a modern pszichológia hanem hr-esek, a vállalatvezetők, tanácsadók, sőt túlzás nélkül állíthatom mindennapjaink kulcsfogalma. Gyakorlatilag az összes álláshirdetésben szerepel, mert olyan trendi, más oka nem nagyon lehet.

Nem rég beszéltem egy nemzetközi szolgáltató központban dolgozó ismerősömmel, aki váltig bizonygatta, hogy az ő könyvelő munkája kreatív, én meg ellenkezőjét állítottam. Úgy vitatkoztunk a témáról, nem volt pontos definíciónk a fogalomra, közös értelmezési tartományunk pláne nem.

A kreativitás fogalma

Legtágabb értelemben minden kreativitás, amit az ember csinál. Minden, amit az ember tesz, valamilyen értelemben kreativitás is: döntéseket szül és szükségletet elégít ki.

A fogalom túl általános, érdemes szinteket megkülönböztetni:

·           A kifejező kreativitás lényegi jegye a kifejezés függetlensége, ahol nem számít az eredetiség, a minőség.

·           A produktív kreativitás szintjén már megfigyelhető a korlátozás a szabad játékban vagy rajzban. A cél a befejezett alkotás létrehozása, amelyet a realizmus és a tárgyilagosság jellemez.

·           A feltaláló (inventív) kreativitás akkor jelenik meg, ha az ember birtokában van a technikának, amikor képes észrevenni a szokatlan dolgok közötti összefüggéseket, amikor “felfedez”.

·           Az újító (innovatív) kreativitás egy tudományos vagy művészeti terület alapvető elveit tökéletesíti.

·           A teremtő (emergentív) kreativitás ritkán megfigyelhet, alapvetően új elv megjelenése a tudomány vagy művészet világában.

Kreativitás alkotóképesség, újszerű, eredeti dolgok létrehozására való képesség; A különböző képességek szerveződése által lehetővé teszi, hogy elszigetelt ismereteink, tapasztalataink között kapcsolatokat hozzunk létre.

A kreatív képességek  alapkoncepcióját Guilford és Hoepfner /1971/ alkotta meg, ez azóta is általánosan elfogadott. Ők kutatásaik alapján a következő elemeket különítették el a kreativitás fogalmában.

·           A gondolkodás folyékonysága (fluencia). Ez három altényezőből áll: a szótalálás gyorsasága, az asszociációk gyorsasága és a fogalomalkotás gyorsasága.

·           A gondolkodás rugalmassága (flexibilitás). Ez a változó igényekhez való alkalmazkodást, a gondolkodás mozdulatlanságából való szabadulást, a spontán átváltási képességet jelenti.

·           Az eredetiség (originalitás) a fantázia ereje, amely arra irányul, hogy elszakadjon az adott szituációtól, és új asszociációs kapcsolatban struktúrálja a helyzetet.

·           Az újrafogalmazás (redefiniálás) azt jelenti, hogy a megszokott eljárásokat felülvizsgáljuk, átalakítjuk.

·           A kidolgozás (elaboráció) azt a képességet jelenti, hogy az egyén mennyire tudja a felmerülő ötleteket megvalósítani.

·           A problémaérzékenység (szenzitivitás) a problémák észrevételének, megfogalmazásának a képességét jelenti.

Kreativitás és szervezet

Hogyan kapcsolódhat a kreativitás a szervezethez? A piaci viszonyok között a vállalatok egyre inkább kénytelenek felvállalni a kreativitás kockázatát – visszhangzik mindenhonnan. Viszont minél nagyobb egy szervezet, annál jobban szabályzott, mert egyébként elég kaotikus lenne, vagyis irányíthatatlan. A szabályok korlátozzák a szabadságot, vagyis csökkentik a kreativitást. Ördögi kör, de nem lehetetlen a megoldás, hiszen a jó ötletek szinte mindig ott vannak a vállalat alkalmazottaiban, csak a vezetők félnek kihasználni.

Ezekben az erőorientált rendszerben mindig az erősebb diktál – és a vezető mindig erősebb, mint a beosztottja – legalábbis a hierarchia szintjén, pozícióból adódóan. (A mai vállalatok jelentős része ilyen, természetes néhány kivétel mindig akad.)

A pozíció az érv is, és érv maga a hatalom. Az ilyen rendszer félelemorientált, gyakori vezetői válasz benne a teljesen amatőr „oldd meg!”, a vezető azt hiszi, parancsokat adhat ki, és indok nélkül is elvárásokat kell teljesíteniük a beosztottaknak.

Ilyen rendszerekben minőséget csak önként produkál az ember. Minél inkább szükség van a kreativitásra, annál inkább igaz, hogy csak a motivált, önként és lelkesen együttműködő munkatársak képesek ekként dolgozni, és innovatív, kreatív eredményt létrehozni. Ez a szervezeti működés és forma a képzetlenség és amatőrizmus eszköze, természetesen él és sok helyen uralkodik, mert az erő és az erőszak ér el eredményeket rövidtávon.

A törvényszerűen bekövetkező minőségromlásra, eredménytelenségre az erő és ellenőrzés fokozása a válasz. Az ellenségek keresése, a gyanakvás, és minden ilyen irányú intézkedés csak tovább növeli a félelmet a rendszerben – tovább rontva a kreatív és minőségi eredmény létrejöttének esélyét.

A kihívásra a válasz az együttműködés de ehhez még fel kell nőnünk!