Egyáltalán nem minden, hogy milyen irodában dolgozom, mert az már önmagában befolyásolja a hangulatomat, a munkához való viszonyomat, ami nem mellékesen a teljesítményemet. Megtapasztaltam a nyitott irodát és a szocializmus itt maradt egyszemélyes irodát is. A nyitott terek híve vagyok, de az intimitást is fontosnak tartom.
Egy cégnek azzal összhangban kell irodát választania, hogy hová pozícionálja magát, egy jó iroda fél siker, hiszen nemcsak a dolgozók teljesítményét lehet növelni, hanem a cég image-t is.
Érdemes a munkavégzés jellegéhez kialakítani a tereket, és figyelembe venni, hogy a cég mit akar mutatni magáról – állítják a csoport tagjai. A négy leginkább előremutató típus jelenleg a nyitott iroda (open office: az egybefüggő nagy térben alternatív kis tereket alakítanak ki), a loft, az utcaportál és a business club. Míg előbbit az angolszász multik már meghonosították Magyarországon, utóbbi három egyelőre alig jellemző.
Az egyszemélyes iroda iránt még mindig nagy a kísértés, sokaknak a saját iroda státuszt jelent. Pedig már rég meghaladott, hiszen a bürokratizmus és a kafkai ügyintézés érzetét kelti: szűk, ablaktalan folyosókról nyílnak az apró, egymás mellett sorakozó szobák. A szeparáltság megnehezíti a kommunikációt, és korlátozza a közös munkavégzést is.
Felmérések is bizonyítják, hogy az iroda minősége és a teljesítmény között szoros az összefüggés. A megkérdezettek 90 százaléka szerint a munkahelyi környezet elengedhetetlen az a munkához való elégedettséghez. Nem mellékesen az irodai dolgozók ötödével lennének képesek növelni teljesítményeket, ha jobb feltételeket kapnának.
Ami pedig a legjobban zavarja a dolgozókat az irodában:
2. helyhiány,
4. kényelmetlen székek munkaállomások,
5. rossz dizájn.
Már tavaly is komoly vita és ellenérzés bontakozott ki Magyarország egyik legmodernebb munkahelye kapcsán pro és kontra. A vita újra fellángolt, most a svájci google irodaház kapcsán. Szinte álomszerűnek tűnik, és már talán túlzásnak is, itthon csak álmodozhatunk ilyenről. A fanyalgóknak csak annyit, hogy hiába dolgoznak annyit (vagy még többet is papíron), mit egy nyugati munkavállaló, a termelékenységünk messze elmarad a kinti kollégáinktól. Ilyen apróságokon pedig sok múlhat.
