A magyar privatizáció „sikertörténetei” mögött mindig ott a korrupció árnyéka. A Népszabadság átvette az osztrák Format gazdasági magazin információt, hogy a Máv Cargo eladása során egy eddig a szakmában ismeretlen bt. 7,1 millió eurót kapott sikerdíjként az osztrák államvasutaktól.
Ennek kapcsán merült fel bennem, hogy vonatkoznak-e etikai szabályok az üzleti életben. A Businessweek-ben jelent meg egy cikk arról, hogy csak azok a cégek vallhatnak igazán sikeressé, melyek mindenhol betartják az etikai normákat. Bill George szerint a multiknak mindenhol ugyanazokat a normák alapján kellene cselekedniük. Már saját diákjai is vitatják ezt, inkább azt valljak, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően kell viselkedniük.
Vegyük például a Google esetét, elvei ellenére mégis kiegyezett Kínával az óriási bevétel reményében. Az erkölcsi normák csökkentik a tulajdonosi értéket?
Albert Carr például a pókerjáték és az üzleti élet között von párhuzamot. A pókernek vagy egy sajátságos etikája. A póker bizalmatlanságot igényel, figyelmen kívül hagyja a barátságot és nem tiltja a blöffölést. Carr szerint ez a felfogás az üzleti életben is megtalálható. Az üzletember idejének jelentős részében úgy bánik vagy próbál bánni másokkal, ahogy reményei szerint mások nem bánnak vele.
Az analógia sántít, a pókerben a blöff elfogadott, addig az üzleti életben hallgatólagos, de ha nagy haszonnal kecsegtet, akkor megéri.
Mivel az üzleti életben a siker fokmérője a pénz (haszon), ezért etikai megfontolások csak ezután következnek. Az egyén pedig könnyen megmagyarázza, hogy személyes normája más, és csak a cég érdekében tette.
