Teljesítménymérési bevezető
Az utóbbi hónapokban az értékalapú vállalatvezetés kiépítésével foglalkozom, és ehhez kapcsolódóan egy KPI mutatószámrendszer megalkotásán dolgozom. Kevés sikerrel, ugyanis komoly nézeteltéréseim vannak a projekt tagjaival.
Cégünk az EVA-t választotta csúcsmutatónak, ami örvendetes, mert sikerült túljutnunk a hagyományos számviteli kategóriákon. Elkezdtünk egy value driver fa elkészítését. Valami hasonlóban gondolkodtunk:
Forrás: IFUA Horváth & Partners
A brainstormingolás során fokozatosan elkezdtünk visszatérni a hagyományos pénzügyi mutatók közé, így sikerült az általam semmire nem tartott mutatókat (ROE, ROA) újra kitüntetett figyelmet kapnak, miközben a naturáliák kikerültek a mutatószámok közül. Állítólag a felsővezetés nem értené őket, valójában az egész mögött a korábbi kényelmes helyzet fenntartása áll: ha eddig elműködtünk így, azután is el fogunk.
David Parmenter a téma egyik szakértője szerint nagyon kevés cég méri a siker valódi tényezőit. Kedvenc példája a British Airways esetét mutatja be. A 80-as években a BA akkori vére Lord King egyetlen mutatószámot választott ki, ami méri egy légitársaság teljesítményét. Ez pedig a járatok késése volt.
A KPI-k jellemzői
A KPI mutatók egy szervezet teljesítményének azon jellemzőire koncentrálnak, melyek leginkább befolyásolják a jelen és a jövőbeli sikert.
A mutatókat a következő tulajdonságok jellemzik:
- nem pénzügyi mérőszámok
- rendszeres mérés (naponta/hetente, nem pedig havonta)
- a vezetők rendszeresen nyomon követik és szükség esetén beavatkoznak
- a dolgozók értik a mutatószámot, és a beavatkozás hatásait
- pontosan körülhatárolt felelősség
- a mutató alapvetően befolyásolja a szervezetet
- pozitív változás más teljesítményeket (pénzügyi) is pozitívan befolyásol
Egy ilyen mutatószámok megtalálása komoly munkát igényel, a folyamatok pontos ismeretét. A végén egyszerűen kiderülhet, hogy valamit rosszul csinálunk, annak pedig személyi következményei lehetnek.