A Guardian-ban olvasom, hogy az angol pénzügyfelügyelet (FSA) elnöke, Hector Sants szerint a pénzügyi világban a magasabb bónuszok arra sarkallják a vezetőket, hogy magasabb kockázatok árán is növeljék a hitelkihelyezéseket.
A pénzügyi világban egy hitelkrízis kijózanította a bankvezéreket, addig más iparágakban jelentkezik ez a hatás, bár nem ennyire egyértelmű, és talán kisebb kárt okoz. A Citigroup kereskedői tavaly legalább 15-ször vesztettek napi 100 millió dollárnál nagyobb összeget.
A jelenlegi vállalati gyakorlatban nem a nyereség számít, hanem a nyereség folyamatos növelése – ezt várják a tulajdonosok, a befektetők. Ezek az elvárások gyakran olyan meggondolatlan döntésekbe hajtják bele az cégvezetőket, amelyek látványos növekedés későbbi problémák forrása lehet. Persze, ezért egy vezető jutalmat kap, a piszkos munkát végezze más.
Egy vezető ha választania kell nem a cég, hanem a saját érdekeit nézi. Ha tulajdonos is egy személyben, akkor az érdekek egybeesnek. Ha a vezetőt a tulajdonosok bízzák meg, akkor egy fogolydilemma típusú szituációval állunk szembe, még akkor is, ha tulajdonhoz juttatjuk a menedzsmentet. A menedzsment általában jobban informált, mint a tulajdonosok, azért hosszabb időszakon keresztül félre tudja vezetni azokat, és ezt kihasználva maximalizálja saját hasznát (bankszámláját).
